Gandharva: Mesélj a kiadóról! Hogy indult, egyáltalán miért kezdtél bele?

Ekkehart Fleischhammer: 2004 júniusában indultunk, mint remixekre és újrakiadásra specializálódott kiadó. Az első megjelenésünk egy 7"-es kislemez volt rajta a legendás svájci -ma az USA-ban élő- Elsie Bianchi Trió egy korábban meg nem jelent számával, valamint ennek a Ben Human-féle electro remixével. Aztán kapcsolatba kerültem a kölni Groove Attack disztribúciós céggel, akik eléggé képben vannak a régi zenékkel kapcsolatban, úgyhogy ráharaptak a dologra. Pár megjelenés után aztán 2006-ban csatlakoztunk a Német Független Zenei Kiadók Szövetségéhez. A célunk a nemzetközi jazz-funk-soul-afro-latin történelem elfeledett gyöngyszemeinek (újra)felfedezése, nem törődve bizonyos külső szemlélők ellenvéleményével, akiket én jazz-csendőrségnek neveznék.

G: Miért választottad az újrakiadósdit, amikor az ember azt gondolná, hogy ez sokkal bonyolultabb, mint új dolgokat megjelentetni? Hogy találsz anyagot mindehhez, mesélj a forrásaidról!

EF: Bonyolult vagy sem, az ötletek a saját lemezgyűjteményemből származnak, könyvekből, sőt az internet is jó forrás adott esetben. Meg hát több mint tíz éve dj-zem, és így folyamatosan találkozom arcokkal a nemzetközi szcénából, akiknek mindig megvannak a saját ötleteik, hogy mit is kéne leporolni és újra hozzáférhetővé tenni. Amúgy elképesztően szar meló egy-egy konkrét projekt tető alá hozása: rengeteg levelezés, telefonálás, és jó, ha tízből egy licensz-kérelmet elfogadnak… Persze csodálatos dolog, hogy a munkám kapcsán baráti kapcsolatba kerülhettem olyan művészekkel, mint például Mark Murphy, Greetje Kauffeld, vagy Pete Jacques. Nagyon jó érzés, hogy hálásak a munkámért, hogy sokszor már általuk is elfeledett munkáikat ásom elő és prezentálom a mai közönségnek.

G: Miért költöztetek Düsseldorfból Berlinbe? Volt valami specifikus oka, jobb lehetőségek talán?

EF: Nem, semmi ilyesmi. Egyszerűen a szerelem: a feleségem berlini, ennyi az egész… Német viszonylatban Berlin nagy, energikus, de ugyanakkor csendes, üres és szegény is egyszerre. De hatékonyabb működés?? Ne viccelj már..:-)

G: Olvastam, hogy bulikat is szerveztek. Mesélj kicsit a német közönség igényeiről! Bírják a régi dolgokat?

EF: Évekkel ezelőtt szerveztem nagyobb -3000 fős- freestyle bulikat dj-kel meg zenekarokkal Kelet-Németországban, de ezt egy szponzor megrendelésére csináltam. Aztán ezek mellet volt néhány Sonorama buli is. Múlt év végén leszerveztem Lonnie Smith-t, aki személyes nagy kedvencem, az eseményt pedig „Sonorama Sessions”-re kereszteltem. De nehogy azt gondold, hogy ebből pénzhez lehet jutni. Az egészet csak a zene iránti szerelemből csináltam. A következő megmozdulás a „Sonorama May dance” lesz Berlinben, április 30-án.

G: Németországban működik még néhány reissue-label (Tramp, Brigade Mondaine). Összehangoljátok valamennyire a munkátokat – az esetleges egybeesések elkerülése végett?

EF: Mi nem jelentetünk meg lemezeket, csak (újra)kiadjuk őket, ami azt jelenti, hogy fizetjük a szerzői jogdíjat, az egyetlen pénzforrásunk a lemezek fizikai árusítása. Ez pedig egyre nagyobb nehézséget jelent minden kiadó számára! Nincs konkurencia közöttünk, mivel mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy terjesszük az igét, vagyis életben tartsuk a régi zenék iránti érdeklődést. Más szóval, ha valaki megveszi az aktuális "Akoya Afrobeat Orchestra" Tramp megjelenést, az felfigyelhet a Sonorama-s "Mombasa – Africa Rhythms" LP-re, és fordítva, hiszen tulajdonképpen ugyanarról a korról, zenéről van szó. A Tramp és Brigade Mondaine címkék érdemei megkérdőjelezhetetlenek, de rajtuk kívül meg kell még említeni más német kiadókat is, mint például a Unique, az Infracom, vagy a Sonar Kollektiv csapatát, akik életben tartják a jazz, vagy ha úgy tetszik, freestyle hangzást. Nem beszélve a világ többi táján működő hasonszőrű labelekről…

G: Van valami extra különlegessége az új megjelenéseiteknek? Milyenek a visszajelzések?

EF: Pár hónapja írtam egy előszót Don Paulin "Me & My Papgayo" című lemezéhez, amiben megemlítettem, hogy Don Paulin a 90-es években ismeretlen körülmények között hunyt el az Egyesült Államokban – legalábbis az eredeti kiadó munkatársa ezt mondta nekem. Gondolhatod, mennyire meglepődtem, amikor egy hónapja csörög a telefonom, és a vonal másik végén Don Paulin a szerzői díjakról és tiszteletpéldányokról érdeklődik Floridából, ahol jelenleg is boldogan él német feleségével…

G: Mik a terveid a közeljövőre nézve?

EF: A következő, 32-ik Sonorama megjelenés egy mix-cd lesz "The Remix Collection" címmel, amin új remixek mellett korábban csak bakeliten megjelent dalok is hallhatóak lesznek. Aztán Jonny Teupen 1965-ös gyönyörűen re-masterelt hárfa & scat vokál lemeze van soron, majd a 16 számos "Hard Hitting" című válogatás következik csupa korábban meg nem jelent soul-jazz varázslattal, a híres müncheni Wewerka Archívumból válogatva. Olyan európai jazz-ikonokra számítsatok, mint Joe Haider, Olaf Kuebler vagy Dusko Goykovich…

Köszi az interjút!

(Fordította: Von Yodi)

and in engilsh...

Gandharva: What about Sonorama Records, how was its establishment, and why did you start this business?

Ekkehart Fleischhammer: I started it in June 2004 as a re-release and remix-label with a first 7inch record with an unreleased track of the legendary Elsie Bianchi Trio from Switzerland (today living in the USA), incl. a Ben Human electro remix on the flipside. Then I established my partnership with worldwide distributor Groove Attack, presenting a release schedule for the coming years, that they immediately became interested in. These people at Groove Attack know about Rare Grooves ... after some releases I was able to join the German association of independent record manufactureres with Sonorama Records in 2006. The idea behind it is to expose rare international items from the area of Jazz, Funk, Soul, Afro and Latin music history without the “high brow” perspective of the people out there, who I would call the jazz police.

G: Why have you been focusing on re-issues publishing? What about your resource / How do you find resources of old releases to re-publish? One could think that re-publishing is much more difficult than the new stuffs releasing, isn’t it ?

EF: May it be difficult or not, the ideas come from my own vinyl record collection, from books or even from the internet. Moreover I am DJing for more than 10 years now, and you always meet people from the international scene, who have the one or other idea for a reissue. But finding resources is the most terrible job, there is a lot of correspondence and telephoning to be done. The fact that you approximately succeed only in 1 of 10 license requests makes it worse. On the other hand I was glad to establish a friendly contact with artists like Mark Murphy, Greetje Kauffeld, Pete Jacques and many others. It is alway a pleasure for me to see that they are grateful for the work and happy to see their resurrected quality music, that they nearly forgot about after their long carreers.

G: What was the reason of having moved from Düsseldorf to Berlin? Was there any particular motivation… e.g. hoping more efficient opportunities for success, or any other…?

EF: Simply love: My wife, who is from Berlin West. Speaking in German dimensions, Berlin is big and energetic, but on the other hand a quiet, empty and poor city. But more efficient opportunities??? Don`t believe the hype ;-)

G: I see you’ve organised Sonorama parties, too… What about German people’s favourites? Do they like the old music/freestyle parties?

EF: Years back I used to organize bigger freestyle parties with DJs and Live Bands in Eastern Germany with up to 3.000 guests in various locations, but that was for a sponsor. And there always was the one or other Sonorama party. At the end of last year, I staged Dr Lonnie Smith, who is a personal hero for me, in Duesseldorf on a historic comedy stage and called it “Sonorama Sessions”. Well, the place was packed but do not think that one can make any money with such efforts, it is the sheer love for the music and the musicians. Next will be a Sonorama May Dance in Berlin on the 30th of April.

G: As I know, there are several other concurrent records to publish re-issues in Germany. (Tramp, Brigade Mondaine) Is it advisable/necessary to harmonise their plans? Or, do you think, when having a considerably wide range of the possible choices, there is little chance for coincidence?

EF: We don`t do publishing, we only do releasing, which means, we pay to copyright control for the publishing rights and have to rely only on the physical record sales to get the money in ... that becomes harder and harder for everybody! Their is no concurrence, because everybody is needed to spread the vibe and keep these old sounds alive. Somebody buying the contemporary Tramp release “Akoya Afrobeat Orchestra” could check the roots with “Mombasa – African Rhythms” on Sonorama Records and vice versa, it is all one!!!!
There is nothing to say about the very good works of Tramp or Brigade Mondaine, except mentioning other German labels like Unique, Infracom or Sonar Kollektiv, who all keep the jazz, or should I say the freestyle sounds, alive and kicking !!! But there are far more splendid label workers throughout the world...

G: Have you got any curiosities with your new releases? How about the feedback with them? (Kauffeld, Mombasa, Atlas)

EF: I did write some new liner notes to the release „Don Paulin – Me & My Papgayo” a few months back, in which I was sure to mention, that the artist Don Paulin passed away in the 90s in USA because of unknown circumstances – at least that was what the licensor told me!! You can imagine my surprise when Don Paulin called me 4 weeks ago from Long Beach/ Florida, where he is happily living with his German wife, asking about free copies and his copyright fees .....

G: What about your plans for the nearest future?

EF: Releasing. The 32nd release on Sonorama will be a mix cd entitled “The Remix Collection” incl. tracks previously available on vinyl only, plus new remixes. Then I will come up with a beautifully remastered latin harp & scat vocal album by Jonny Teupen from 1965, that is followed by a 16 track compilation justly entitled “Hard Hitting” with unreleased soul jazz for the DJs, all tracks have been handpicked from the famous Wewerka archives in Munich, where I have listened to hundreds of Magnetic Tapes, feat. Euro Jazz icons like Joe Haider, Olaf Kuebler, Dusko Goykovich and many others.