|
CHIP-CHIP CHOKAS – CHIP ROCK HUNGARY – CD (1G RECORDS) |
 |
 |
 |
|
Írta: Suefo
|
|
 DJ Titusz már eddigi produkcióival (Bëlga, The Carbonfools) is elég komoly – és egyúttal komolytalan - nyomot hagyott a hazai könnyűzenében, újonnan összerántott csapata, a Chip-Chip Chokas, pedig minden szinten méltó az előzményekhez. Azt már korábban is lehetett tudni, hogy Titusz hobbija a chiptune, azaz a 80-as évek szintetizátorainak, dobgépeinek, kompjutereinek tuningolása, átépítése, zenei újrahasznosítása, de most az említett eszközökkel készített számokból egy szép nagy csokornyit közre is adott szólólemez formában. Erre a fajta zenére egész kiadók épülnek, elemeit pedig a legkülönfélébb módon alkalmazzák olyan előadók, mint Beck, vagy a Crystal Castles. Hozzájuk hasonlóan hősünk sem állt meg pusztán az instrumentális zenekészítésnél, hanem összetrombitált egy ütőképes csapatot a magyar underground legismertebb énekeseiből. Természetesen itt van Még5, Bauxit és Tokyo a Bëlgából, valamint Fehér Balázs a Carbonfoolsból, de rajtuk kívül is olyanok adják egymásnak a stafétát, mint Beck Zoli (30Y), Vécsi Tibi (Korai Öröm), Sickratman, Varga Zsuzsa, Lovasi András, Bércesi Róbert (Hiperkarma), vagy Kardos H. János (Kaukázus). Egy ilyen összeállítás azért több mint figyelemreméltó. A zenei alapok nyílván elég szórakoztatóak a Chip Rock Hungary lemezen - hiszen milyen is lehetne egy Commodore 64, vagy Game Boy hangokra épülő muzsika – énekkel együtt néhány dal pedig kifejezetten slágergyanús. Ilyen a DJ Hentesch Beck Zolival, a Paptetű Még5 és Vécsi Tibi lendületes duójával, a The Best Lovasival és a Várj meg! Bércesivel. Bauxit és Tokyo szintén hozza a formát, főleg az utóbbi a Föld:Gömb című őrületben. Chipni fogod!
|
|
DJ BOOTSIE – HOLIDAYS IN THE SHADE – CD (BBE) |
|
|
|
|
Írta: Suefo
|
|
 Solymosi Vilmos alias DJ Bootsie már korai produkcióival, az 1995-ben Benskivel alapított hip-hop duójával (Az Árral Szemben) és az 1996-os magyar DMC szereplésével kivívta a közönség elismerését. Scratchelt Yonderboi bemutatkozó lemezén és a Yonderboi Quintettel bebarangolták Európa koncertszínpadait, majd tagja lett a Zagar zenekarnak. Miközben a Zagar ázsiója és tábora töretlenül növekedett Bootsie a szólókarrierjével sem állt le. 2005-ben jött ki első önálló albuma (The Silent Partner), amiről kerültek számok válogatásokra, DJ Cam mixlemezre és CSI háttérzenének is, szóval nem ment el mellette a világ. A hip-hop, a downtempo és a magyar folk elemek keverékéből kikristályosodó zene elég karakteres és minőségi alkotás volt. Ennek megfelelően az angol BBE kiadónál most megjelent új albuma onnan startol, ahol az előző végződött. Nincs óriási különbség, de mégis van előrelépés, elmozdulás például az electronica felé. Az első szám (Rain A Fall) rögtön egy erős ütés a magyar folk-downtempo kombó irányból, brutális vonósmintákkal, melankolikus hangulattal és ehhez passzoló énekkel. A Lieutenant Chrome hip-hop-jára beindul a bólogatás, kicsit olyasmi ez, mint az előző lemezről a Sword Removed, vagy a Tango Ronin. A Mosquito Dance az új album egyik legkiemelkedőbb darabja, izgalmas, hipnotikus downtempo-electronica. Két amerikai MC is felbukkan a korongon, Vast Aire a Vast Hope-ban, O. C. pedig a Move A Mountainben tolja, mindkettő elég meggyőző. Az oroszos Tableaux Repinben Németh Juci vokálozik, a Körmenetben, pedig Ágoston Béla vonultatja fel hangszerparkját a szaxofontól a dudán keresztül a dorombig. Jól szerkesztett, hatásos lemez ez, magányos órákra és utazáshoz erősen ajánlott.
|
|
|
IRIE MAFFIA - WHAT'S MY NAME?! - CD (SHIFTIN' GEARS) |
|
|
|
|
Írta: Suefo
|
|
 Az Irie Maffia igen rövid idő alatt jutott el odáig, hogy ma már a fesztiválok, nagyobb reggae bulik biztos pontjaként számíthatunk rájuk. Négy év kitartó munkája, egy sereg koncert, sound system fellépés, egy EP és egy nagylemez van mögöttük és végre elkészült a folytatás is. A két évvel ezelőtti debütáló anyag a Fel a kezekkel! már felsorakoztatta szinte az összes zenei alkotóelemet a mostaniak közül, a tagság sem változott, mégis nagy a különbség a két album között. Talán csak annyi történt, hogy beérett a produkció, mindenesetre az új anyag legtöbb száma emlékezetesebb, dalszerűbb a korábbiaknál, ami egyértelmű pozitívum. Sena sokat énekel, a Busaman-ben még magyarul is vokálozik, de nem itt a legjobb, hanem az olyan felvételeken, mint a blues-fúziós That Game, vagy a címadó funk-soul zúzda What’s My Name?!. Ezekből is látszik, hogy nem egy egysíkú reggae lemezzel van dolgunk, időről-időre újabb meglepetések várnak ránk, például a house MC Kemonnal (Bacardi Cola), vagy még inkább a cumbia Busával és Colomboval (Lady’s Embassy). A legkevésbé a Legalize meglepő, amiben a jamaikai Blessed vendégénekel, ez nem hiányozna túlzottan, de hát az identitást is meg kell őrizni valahogy a nagy eklektikában. Jumo Daddy és Dermot jó munkát végeztek a dalok összerakásánál, keverésénél, erre nem lehet panasz. Érdekességként még megemlíthetjük, hogy majdnem major kiadvány lett ebből a lemezből. Egy darabig úgy volt, hogy az Universal adja ki, de végül elsikkadtak a tárgyalások. Jó lett volna látni, hogy mit tud kezdeni a nagy kiadó a zenekarral, de valószínű, hogy jobb ez így mindenkinek.
|
|
JAMES PANTS - THIN MOON [STONES THROW, 2009] |
|
|
|
|
Írta: Von Yodi
|
|
 Mr. Pants és a Stones Throw-főnök PB Wolf utóbbi egy texasi dj-zése alkalmával találkoztak először 2001-ben, a többi történelem - egy stúdióalbummal, néhány maxival/kislemezzel és mix cédékkel domumentálva. December első felében várható az új album, „Seven Seals” lesz a címe, a szerző apokaliptikus meg képzeletbeli filmzeneként beszél róla, amit mi készséggel elhiszünk a borító láttán. A lemezt beharangozó kislemez két rövid, ámde nagyszerű dalt prezentál, nagyjából a korábbi Pants cuccok nyomvonalán: posztmodern soul, new-wave disco, elvarázsolt szintetizátor futamok, sajátgyártású dob, gitár meg éneksávokkal felturbózva. A „Thin Moon” egy szétesve belassult szintivezérelt pop-soul szám, pizzicato hangokkal, nyerő kiállásokkal, Pants fülbemászó énekével. Minimum imádnivaló. A túloldal pörgősebb, keményebb alapokon hozza gyakorlatilag ugyanezt, a szám végén a kiállásból egy teljesen váratlan fúvos-szóló (harsona, aztán szaxi talán) vezet ki minket, ötletes, teljesen egyedi hangulat, ahogy végig az egész korongon. Ötből öt, kíváncsian várjuk a nagylemezt!
|
|
Két nagylemezzel, egy remixgyűjteménnyel, koncertalbummal, turné-DVD-vel, valamint rengeteg sikeres koncerttel a tarsolyában, a legismertebb magyar ska zenekar töretlen lendülettel halad tovább az útján. Egészséges tempóban, két évvel a The Return of the Pannonians után, 2009 novemberében megérkezett az új stúdióalbumuk is, a Feel The Riddim! Ez az első anyaguk, amit Lovasi András Megadó Kiadója jelentetett meg, külföldön pedig a korábbiakhoz hasonlón ezt is az amerikai Megalith Records terjeszti. A lemezről több dal elég gyorsan rotációba került különböző rádióknál, ilyen például a Harcsa Veronika által énekelt Macskafogó betétdal, a Miu Miújság pattogós ska feldolgozása, bár ez gyakorlatilag borítékolható volt, lévén az eredetije is egy masszív őssláger. Annál meglepőbb a Budapest című szám sikere, ami egy jóval borultabb hangulatú, a pesti utcákon heverő szutykos-szagos, kellemetlen témákból építkező, odamondogatós dal. Ezzel a kettővel ki is merült a magyar szövegek tárháza, ami nem véletlen, hiszen a PASO mégiscsak egy Európa-szerte turnézó banda. A lemezt nyitó Hungarian Dish viszont a magyar konyha specialitásait mutatja be a bajai halászlétől a Hortobágyi palacsintáig. Aztán van még magyar népzenével és balkánnal ötvözött dancehall (Bawl Out Fi We), remek roots reggae (Pon Di Corner), dorombbal és jazzel bolondított ska (Big Bamboo). Később Harcsa Veronika újra felbukkan a What Is Our Love For?-ban, ami egy kellemes funk-soul-reggae hibrid. Rögtön ezután jön a lemez egyik legnagyobb zúzdája, a hun vezér történetét balkán-ska-ba oltó Skattila. Üdítő a francia Tribuman vendégszereplése, és Sena is nagyon odateszi magát a Tell It On The Mountains-ben. Kicsit talán hosszú, de cserében sokszínű, profi és szórakoztató ez a lemez.